2011. január 14., péntek

Ma

voltunk a fejlődésneurológián....
Napok óta dilis voltam miatta-feszült és zizi.
Reggel korán ott voltunk, mi voltunk az elsők, már 8 előtt behívtak minket.
Megvizsgálta egy "főorvos"-azt elismerem, hogy nagyon alaposan.
Aztán közölte nagy fejcsóválások közepette, hogy a kicsi még mindig nem eléggé emeli  a fejét hason fekve.
Az első , normális, reális kérdésem az volt, hogy jó, akkor mondja meg, hová, mikor vigyem. Erre közölte, hogy erre semmi szükség!!!
Max. fél éves korára kinövi-nem kell aggódni-nagy valószínűséggel lassabban fog a beszédfejlődése megindulni, meg nem ő lesz az első a tornasorban, de ez nem is baj egy fiúnál...
Huh, még mindig gőzölög az agyam, ha csak rá gondolok!!!!!!!
Hogy mondhat ilyet egy FŐORVOS?!
Nem azért, mert gyógypedagógus vagyok és tudom, hogy ez nem csak egy csip-csup dolog, ha elhanyagolom, de ez az ember, életek felett Napóleonként dönt....elkeserítő!
Mindenesetre eszembe jutott anya egyik kollégája, aki gyógytornászként talán HRG tornát is csinál, felhívtam és hétfőn talizunk-be is tanítja a feladatokat.
Elvileg hétfőn szólnak a Dévénytől is, hogy mikor mehetünk...valami csak lesz, valami jó...

1 megjegyzés:

Márti írta...

Lesz,sok jó lesz,mert ott van neked,nektek,és az hogy ezt végig csinálod vele,csak erősíti majd a kettőtök kapcsolatát ,hidd el tudom mit beszélek,én meg vagyok és adom az erőt neked ha kell,csak szólj!!!